szabo-miklos » Blog

Zsófi és Kornél – Fussunk a vihar elől!

Tervezgettük a jegyes fotózást egy ideje, próbáltuk kicselezni az időjárás szeszélyes kedvét. Nem sikerült.

Talán nem is baj, mert kaptunk cserébe viharos hátteres képeket, ami azért nem tipikus. 🙂

Az elején még minden úgy tűnt, hogy csodaszép simogató napfényben megvárjuk a naplementét…

 

Lassan kezdett besimulni a felhőzet, de nem tűnt vészesnek. Igazából szép szórt fényünk lett, nem bántam ezt sem…

Aztán mentünk tovább a “Görög-faluba”, régen fotóztam ott, de egyik kedves fotós ismerősömtől láttam egy képet nemrég. Gondoltam benézek megint, hiszen szeretem a színeket, formákat.

Amikor oda értünk, megláttuk azt, amitől tartottunk mindig is. Elsöprő, drámai, AtomInterGalaktikusGiga vihar közeledett, iszonyatos mérges, szürkéskékesfehéres felhőkkel. Tudtam, hogy egy: most tájfotózni kellene 🙂 , kettő : nagyon fel kell pörögni mert van kb. 10 percünk és ránk szakad az ég. :-))

Háát, igy is lett. Sikerült még csepegő esőben beérni egy fedett parkolóba, amikor leszakadt…

A lényeg, jól éreztük magunkat, és olyan képek kerekedtek, ami nem teljesen átlagos talán 🙂

 

M

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

A&A & …

Andit régóta ismerem, művész körökből. Ő fest egyébként – de foglalkozását tekintve kozmetikus. A kozmetikus szakmát hasonló lélekkel átszőve teszi, mint a festészetet, aki ismeri tudja miről beszélek. Talán emiatt is nagyobb igénye volt a méltó képekre erről a meghatározó ünnepnapról.

Nagyon örültem, hogy rám gondolt fotósaként – párjával, Andrással egyetértésben. A fotózás érzelmi töltetét növelte, hogy most várják első kisbabájukat. Számomra  mindig nagyobb kihívás ennek finom ábrázolása.

Szűk körű esküvő volt, a “barátos-laza” hangvételű ünneplés más időpontban lesz 🙂 .  A fotózásnak megadtuk a módját, az elképzelés az volt, hogy naplementekor fent legyünk majd Tihanyban a Nyereg-hegyen és gyönyörködjünk a festői tájban. Így is lett, de lássuk sorban a képeket 🙂

A polgár szertartás dióhéjjban:

Pár nappal később, amikor az időjárás lehetővé tette az elképzelésünk tettekre váltását :

Minden tökéletesre sikerült, az alkonyat csodálatos volt Tihany tetejéről. Talán szúnyog lehetett volna kevesebb mondjuk egymilliárddal 🙂 de úgy voltunk vele, hogy pár csípés belefér ezekért a képekért cserébe 🙂

Azon gondolkodtam, milyen jó lesz majd, amikor először mennek a gyermekükkel a Nyereg hegyre kirándulni és mesélik:  nahh kisfiam/kislányom Te már jártál ezen a sziklán itt, csak akkor még a pocimban voltál… 🙂

(a sajkodi öböl és a Balaton nyugati medencéje látható felülről a 223 méter magas Nyereg hegyről)

 

Az esemény képeiből Prémium FineArt album készül nagy örömömre, ami méltó és maradandó emlék lesz Nekik és szeretteiknek.

 

M

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

Tél-Tavasz 0-1

Nagyon nehezen, de végül győzött a tavasz! Ennek egyik biztos jele, hogy sarjad a nád…

 

Sokszor a Balaton mellett futok a bringa úton és most egyik nap lettem figyelmes rá, hogy csodaszépen sarjad a nád. Akár alcím is lehetne ez.

Végre ÜDEZÖLDESSÁRGÁS igazi tavaszi színek!!  Rögtön ki is gondoltam, hogy ezt majd jól lefotózom. Tudtam, hogy ezt nagyon lapos reggeli napnál kell fényképezni, mert az lágyan fogja világítani ezeket a gyönyörűségeket.

Ma reggelre terveztem, mert naponta látványosan nő a nád, és így ifjú korában szerettem volna lefényképezni. Kicsit későre sikeredett a kelés, olyan hajnali öt óra tájban kinéztem, tudtam azonnal, hogy elkéstem…

Sokszor megtanultam már, hogy a napocska nem vár senkire. Mégis minduntalan késében vagyok.

Azért, mondom magamban, kinézek gyorsan a területre ha másért nem inspirációért. Gyorsan készülődés, “kocsiba be, ablakot le..” (Belga) – összes létező kresz szabály áthágása – de odaértem mégiscsak. Pont jókor, még egy hajnali-felkelő napos-stéges-szűrős képet is csináltam, bár nem terveztem. 🙂

A nap ilyenkor olyan, mintha húzná valaki fel az égre, nagyon gyorsan változik a fénye, színe. Épp csak optikát cseréltem, átcsavartam a polár szűrőt, és már fényképeztem is amiért jöttem.

Néhány perc volt az egész, amíg olyan volt ahogy megálmodtam…

Gondoltam jól van, mára ennyi volt. Aztán eszembe jutott, hogy a tihanyi hegy miatt (amin az Apátság áll) a Belső-tóra kicsit később ér a fény. Gyorsan csomagolás és irány Tihany!

Ahogy ezt megláttam Tihany belsejében, rögtön tudtam, hogy pára lesz a víz felett amint odaér a napocska. Újabb gázfröccs… ilyenkor nem számít semmi egy lelkes fotósnak 🙂

Épp elkaptam a fényeket, mert amikor odaértem percről percre terítette be a tavat  finoman-laposan  –  persze ez sem tartott tovább kb. 5-10 percnél…

Próbáltam követni, ahogy a nap szalad végig a vízen, én is szaladgáltam a nádas mentén a jó helyet keresve. Volt ott kutyust sétáltató bácsika, teljesen biztos, hogy nem normálisnak nézett 🙂

De megérte, mert az egyik kis nádas mögé épp akkor ért a nap. Azonnal megindult a pára a vízről. Csodaszép volt a sarjadó nád, ami felett úszott a pára. Háttérben az Apátság, tükörképpel a vízen…

Azt gondolom ezt receptre kéne felírni a stresszesebb emberkéknek, Xanax helyett… 🙂

 

Szép napot mindenkinek,

M

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon
M o r e   i n f o