szabo-miklos » Blog

A tél utolsó lehelete – avagy képek a falon

Kis magyarázat a címhez. Téli tájképek készítésével bízott meg egy tihanyi hotel. (Panorama Hotel)

Főként a kikötői résznél kellett bemutatni a téli látványt mert sokan vannak akik ebben az időszakban a Balaton közelében sem járnak, így nem ismerik a tél szépségeit a kikötőben.

A cél az volt, hogy a fényképekből nagy méretű vászon nyomatok készüljenek amik a szobák falairól köszönnek majd vissza – kicsit hűsítendő majd a nagy nyári meleget :-).

Elkészültek a képek és mielőtt falra kerültek megnézhettem őket egy kupacban. Meg kell mondjam, nagyon tetszett a végeredmény. Egy csúcsminőségű művész vászonra nyomták őket, még a színeket is szinte tökéletesen sikerült vissza kapni. Ezt csak azért mondom, mert vásznon sokszor “elcsúsznak” a színek kicsit.  A 60*120 cm méret nagyon jól áll a képeknek.

 

A képek egy részét csak úgy tudtam elkészíteni, ha rámegyek a befagyott Balatonra. Kora reggeli órákban készültek a fotók, és Tihany ezen részén (Gödrös környéke) téli hajnalokon rendkívül kevesen járkálnak. Ráadásul a Balcsi pár nappal előtte “állt be” stabilan, de nem volt javasolt még rámenni. No, így kicsit azért izgultam mert ha ott akkor beszakadok sok segítségre nem számíthattam. Szép lassan mentem, próbáltam megnézni mindig, hogy elbír-e majd a jég. A part közelieknél annyira nem is féltem de mikor beljebb mentem, hogy a szépen torlódott jeget össze tudjam fotózni a hotel épülettel, akkor elkezdett hangokat adni a jég közvetlen alattam, nem vagyok az a félős gyerek, de ettől azért kicsit begazoltam. Aki hallott ilyet, tudja milyen…   Nem is mentem beljebb, inkább szedtem a lában kifelé 🙂

 

M

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

Cs+V+O Családi fotózás

Mindig nagyon boldog vagyok, amikor folytatása van az esküvői fényképezésnek – nevezetesen gyermek és családi portrék készítésére kérnek fel.

Öröm egyrészről mert jó boldognak látni régi “párjaimat” egy teljesen más szituációban, más felől pedig jó érzés, hogy újra fényképeket készíthetek – ez számomra az igazi elismerés.

Ech sin emmer ganz frou wann eng Fortsetzung vu mengen Hochzaitsfotoe kennt, an ech gi gefrot fir Kanner oder Famillieporträen.

Et as eng grouss Freed, well et schéin as meng “aal Koppelen” an enger ganz aanerer Liewenslag frou ze gesin, an op daer anerer Sait as et fir mech dat gréissten Eier dat ech erem Fotoe vun hinne ka machen.

Pár éve volt Vikiék esküvője, ami nagyon jól sikerült szerintem. Elképzelhető, hogy akkoriban is beszámoltam róla még a régi blogomon. Ők Luxemburgban élnek és csak ritkán látogatnak haza. Most Húsvétra hazajött a család apraja-nagyja és elterveztük, hogy készítünk képeket aminek fő apropója persze Philippe-Csongor az öt hónapos kisfiuk.

Viru Puer Joer war dem Viki an dem Olivier seng Hochzait, wat menger Meenung no ganz flott war. Et ka sin dat ech schon deemols doriwwer geschriwwen hun op menger aaler Sait. Si wunne zu Letzebuerg a komme just selten Heem. Lo si se mat der ganzer Famill fir Ouschteren Heemkomm, an mir hun geplangt fir Fotoen ze machen wou natierlech d’Haaptroll hiere klenge 5 Méint aalen Jong, Philippe Csongor sollt kréien.

Jól elterveztük már egy hónappal előtte, hogy majd kint a kertben, csicsergő madarak és simogató napsütés társaságában fogunk hangulatos fotókat készíteni.  Vártam is, mert nagyon megkedveltem őket és a családot, örültem a találkozásnak – a fejemben voltak a kész képek…

Mir hun schon e Mount am firaus geplangt wei eng Fotoe mer waerten am Gaart, mat Fillerchersgesangt an Sonnestrahlen maachen. Ech war ganz gespaant, well ech si an hier ganz Famill gaeren hun, an ech war frou si erem ze gesin, an hat soguer schon Puer Biller am Kapp.

Sajnos az időnek járása nagyon nem fogadott kegyeibe. Előtte való nap hívott Viki – aggodalommal hangjában – hogy most mi lesz, mert biztos esni fog az időjósok szerint. Persze bosszankodtam én is magamban, de megnyugtattam, hogy semmi baj, majd akkor bent fényképezünk. Kihasználjuk azt ami rendelkezésre áll. 🙂 Szerintem ez csak félig-meddig nyugtatta meg, de mondta oké, én tudom  🙂

Et as ganz Schued dat d’Wieder net matgespillt huet. Den Dag firdrun huet d’Viki, mer ganz besuergt ugeruff, wat mer sollte machen, well et reene waert. Ech war narierlech och net ganz frou, mee hun et probéiert ze berouegen, dat dat kee Problem as, mir waerten dann dobannen schéin Fotoe maachen, an déi Saachen benotzen déi eis zu Verfügung stin. Ech mengen dat huet hatt zwar net ganz rassuréiert, mee et huet zougestemmt an mer gesot: “du muss et jo wessen”:).

Az időjósok most véletlen eltalálták, esett…

De Wiederfresch hat des Kéier Rescht: et huet gereent!

Így bent a szobákban fényképeztünk, kicsikkel, nagyokkal, kutyussal… Mindenki nagyon jó kedvű volt, nem hagytuk, hogy az eső elmossa a mosolyokat.

An sou hu mer all d’Fotoen Dobanne gemaach. Di Kleng, di Grouss, d’Muppen… jiddfereen war ganz freedeg… an mir hun eis net ennerkréie geloos vum Reen!

Kattints a galéria eléréséhez:

Click:

 

 

 

Köszönöm a jókedvet Nekik,

 Merci fir hier gutt Laun!

M

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

A Római fürdő – Kelet Bakony

Hallottam erről a helyről már többször, de valahogy sosem vettem a fáradságot, hogy elmenjek. Pedig nincs messze tőlünk.

Zirctől keletre fekszik az erdő mélyén a Római fürdőnek nevezett szikla szoros, aminek alján patak folyik. Ilyenkor sok víz van benne és elég látványos.

Élőben monumentális, nagyon szép látvány ahogy az ember fölé magasodnak a sziklák.

Hely ismeretem nem lévén kicsit körbe kellett járnom a környéket, hogy bejussak a vízesés elé/alá, nagyon csúszós volt minden egyedül nagyon óvatos kellett legyek.

A legjobb helyekre nem tudtam odamenni sajnos mert magas volt a víz, nem vittem neoprém felszerelést. A lábam így is elázott a nem túl magas szárú bakancsom végett. Majd legközelebb “mellescsizmában” megyek :-))

Pár képet azért készítettem:

És egy werk 🙂 :

 

M

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

Végre süt a nap!

Úgy volt, hogy kinéztem az ablakon… Látom végre süt a nap, néhány felhő kószál az égen, időm is van éppen. Felkerekedtem, hogy készítek néhány tájképet itt a Balaton körül – saját szórakoztatásomra.

Neki is indultam, Szigliget előtt icipicivel láttam meg az útról ezt a szép jelenetet. A képen a Szent-György hegy látható.

A déli parton meg akartam nézni Balatonberénynél a Csicsergő szigetet, már régebben kinéztem ezt a helyet. Valószínű amíg kisebb volt a víz szint jobb lehetett fotós szempontból, most nem találtam kedvemre való néző pontot.

Viszont a sziget sarkáról ezt láttam:

Meglepődtem, hogy van még jégkása a Balcsin, azt hittem már teljesen felolvadt. Még pár nap és eltűnik…

Elindultam visszafelé és Keszthely előtt hirtelen ez tárul elém. Megálltam és hamar lefényképeztem, mi baj lehet belőle :-).

Amint ott fényképezek, megállt egy autó és egy kedves fiatalember érdeklődött, hogy vadkár-e, hogy itt az út szélén vész villogózok. Mondtam szerencsére nem, csak készítek erről a látványról egy fényképet. Kiderült, hogy a terület gazdája, és szomorú, hogy ekkora a víz a területen. Így tud a szomorúság örömet okozni… (neki is tetszett a kép)

 

Mentem is tovább, mert kiderült, egy jó barátom éppen Szentbékkálára igyekszik csillagokat fényképezni a kőtengerhez. Meg is látogattam és együtt fotózgattunk néhány órácskát.

Tízenegy is elmúlt már, amikor elindultam hazafelé. Sok vadat láttam útközben, de szerencsére nem kerültem velük közelebbi kapcsolatba :-). Nem szeretek vidéki utakon éjjel közlekedni…

Jó kis délután volt, remélem lesz alkalmam máskor is hasonló idő töltésre

 

M

 

tech. data:  Canon EOS 5D Mark II gépváz, Sigma 24/1,8  , Canon 15/2,8  fisheye és a fasoros képnél Canon 70-200/2,8 IS USM.

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

A Petrányi pincészet

A csopaki hegyoldalban, festői környezetben található a Petrányi pincészet. Szerencsés vagyok, hogy felkértek a pince és a területek fényképezésére.

A web felületüket tervezik frissíteni, ehhez volt szükség átfogó képanyagra.

Nem egy-két napos elfoglaltság volt, mert nyári, őszi, szüreti és pince belső képek is kellettek –  néhány palack fotóval fűszerezve. Nagyon élveztem a fotózást, hiszen sokszor úgy kellett nekiállni a témának, mint amikor tájat fényképezek. Korán kelni, kivárni a megfelelő időjárási helyzetet, körbejárni a területet mikor honnan jó fényképezni… Voltam minden napszakban kint, természetesen a napkelte és az őszi lapos délutáni fények a legszebbek itt is…

Volt szerencsém végig kóstolgatni a borokat is, nem vagyok egy nagy sommelier, de kivetni valót én nem találtam bennük. Nagyon finomak mind. 🙂

Szokásomhoz híven mutatok néhány képet, fotós blogba ez elvárható 🙂 :

 

M

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon
M o r e   i n f o