szabo-miklos » Blog

Aliz és Andreas esküvője

011_alan_beall_blog

Aliz és Andreas már az első pillanatban szimpatikusak voltak. Ez nem változott a jegyes fotózás után sem, amikor kicsit több időt voltunk együtt.

Az esküvő előtt sok időt töltöttek külön, mert Andreas Németországban dolgozott Aliz pedig Magyarországon. Ettől függetlenül vagy lehet épp emiatt 🙂 nagyon látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást.

Aliz Alsóörsi eredendően, a környék szeretete és szépsége miatt gondolták, hogy itt a Balatonnál lesz az esküvőjük.

Az esküvő templomi része Tihanyban volt a buli pedig Balatonfüreden a Koczor pincénél. Minden remekül sikerült, csodás volt a díszítés, és a szolgáltató csapat is mondhatom összeszokott 🙂  ( Tompa László DJ. , Cinemáron – Simon Áron cinemafotográfus és persze a Koczor Pince csapata )

Andreas a pincénél készülődött, ahol csoda klassz kis szobák állnak a vendégek rendelkezésére, utána Alizéknál a szülői házban követtük Áronnal az eseményeket.

blog_1

 

A készülődés izgalmait fokozta, hogy Andreas a menyasszonyt tényleg csak akkor és ott láthatta meg, amikor indultunk a fotózásra. Áronnal ezt jól össze szerveztük, az utolsó pillanatig sikerült rendkívül Titkosnak lenni! 🙂 A szeretet mosolyai, a csillogó szemek, szerelmes összebújások nem maradtak el.

blog_2

Az időjárás félig-meddig állt csak mellénk. Szépen sütött a nap, hideg sem volt de a szél csak nem akart alább adni, borzalmasan erősen fújt. Ez főleg a Balaton parton volt zavaró, néhány kép után fel is adtuk a harcot 🙂 Ettől függetlenül jól sikerült minden.

 

Tihanyban folytattuk, a gyönyörűen felújított Apátságban. Szép, meghitt szertartás, örömkönnyek és boldog mosolyok, vidám társaság 🙂

078_118_alan_temp

A szertartás végén kint készültek a csoportképek, pont elkészültünk velük, ahol aztán hirtelen a lehető legszebb fényt kaptuk ami fotós és videós szemmel elképzelhető. Áronnal és a párral rohantunk az Apátság melletti kőfalhoz, a kihagyhatatlan képet elkészíteni. Olyan volt, mintha stúdióban valami ilyen mesés háttér elé álltak volna Alizék.

Nagyon örültünk mindannyian ennek a pár képnek 🙂

096_alan_beall

 

Ezután már jöhetett a lazulás, mire a pincéhez értünk minden a helyén volt, nagyon szép terítés-díszítés várta a vendégeket. Vacsora elején Aliz Édesapja köszöntötte a vendégeket és szólt a “Gyerekekhez” ami mindig szívbemarkoló, azt gondolom a lányos Apák érzik át ezt kicsit jobban. Lehet csak azért gondolom így, mert nekem is kislányom van :-), elnézést a fiús Apáktól 🙂

Vacsora után nyitótánc és aztán gyakorlatilag folyamatosan telített táncparketten folyt a mulatozás. Éjfél előtt meglepetésként betoppant egy cigány zenekar és spontán megtáncoltatták a társaságot, de nem kicsit. Volt ám Magyar virtus 🙂

Nagyon jól éreztem magam ezen az esküvőn, könnyű volt a sok mosolygós és jókedvű ember között fényképezni…

099_022_alan_vacsi

095_009_alan_vacsi

136_287_alan_vacsi130_248_alan_vacsi

 

Andreast a munkája Münchenhez köti, így Aliz költözött oda. Azt írta nagyon jól érzik magukat most már végre együtt  és a munkahelyén is szuperul beilleszkedett.

Ezúton is kívánok Nekik sok boldogságot és sikert!

 

M

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

Olvadás idején – beszámoló egy hajnali fotózásomról

Az a néhány napos erős fagy elég volt ahhoz, hogy a Balaton vize jéggé dermedjen. Nem tartott túl sokáig ez az állapot. És nem is fagyott nagyon vaskosra a jég ezalatt az idő alatt, de ahhoz pont elég volt, hogy a tó partján néhány helyen a kiolvadás és part felé fújó szél segítségével csodálatos jéghegyeket alkosson.

Észrevettem egy ilyen helyet a kocsiból ahogy mentem a 71.sz főúton egy másik kedvenc helyszínemre fényképezni. El is határoztam, hogy ezt felkelő napnál fogom lefotózni, ha még meglesznek ezek a jégtorlaszok akkor, amikor a jó fény is rendelkezésemre áll.

Figyeltem is napokig az időjárási előrejelzéseket és a hajnali radar képeket – szerencsémre eljött a megfelelő hajnal. Ehhez persze napokon keresztül korán kell kelni, mert amikor olyan a helyzet, menni kell. Ha álmos vagyok, ha nem… 🙂

 

Találtam egy “szép kis stéget”  az egyik felderítésem során, amit valószínűleg a horgászok használnak. Ezen a hajnalon odamentem elsőre, hogy szinte teljes sötétségben készítsek onnan néhány különlegesebb képet.

IMG_9924_resize

Itt  (fent) majdnem kettő percig kellett exponálnom, annyira kevés fényben fotóztam. Exponálás alatt egy zseblámpával megfestettem a stéget, hogy markáns előteret varázsoljak. Vannak itt réges régi kikötő oszlopok, amiket bennt hagytak annak ellenére, hogy nem használják már semmire. Ugyanezzel a technikával fényképeztem azokat is. (lent)

IMG_9925_resize

A napkeltére vissza akartam érni eredeti célom helyszínére, a jégtorlaszokhoz ezért csomagoltam és indultam is.

Időben értem a helyszínre, kinéztem pár kompozíciót és beállványoztam a jégre, hol gubbasztva, hol a jégen hasalva. Nem volt ott senki szerencsére, totál idiótának nézett volna szerintem. 🙂

Itt is hosszú záridőkkel kellett operálnom, ami a felhőzet és a szabad víz bemozdulását eredményezte. Ezért lettek ilyen kicsit sejtelmesek, lágyak a képek – ugyanakkor a jég előtér mozdulatlan.

Csodálatos színekkel jött a hajnal, a felhős eget mintha egy vödör narancs, vörös és kék festékkel öntötték volna nyakon. Mindezt az élményt a néha roppanó vagy inkább rottyanó jég hangok tették egésszé – hiszen már olvadt, olyan 2-3 fok lehetett.

IMG_9930_resizeIMG_9936_resize Aztán közvetlenül napkelte előtt teljesen narancsra váltott az ég, szinte izzott és nagyon erős fényt adott – a GND9-es LEE alig bírta leszűrni, hogy az előterem is elég fényt kapjon az expozíció során.

IMG_9946_resize

Ezután véletlenül hátranéztem és akkor megláttam egy másik csodát. A nyugati fele az égnek ettől a tömény narancs sugárzástól kezdett színeket produkálni. De nem ezen a direkt, éles és kemény, talán kicsit még tolakodó módon, ahogy a nap kelt. Hanem egy nagyon lágy pasztell pinkiben pompázott, ráadásul még pára is volt a távolban, szinte összefort ég és föld. Lélegzet elállítóan szép volt élőben, remélem képen is átjön valami belőle.

Azonnal átszereltem egy lágyabb szűrőre és már fényképeztem is.

IMG_9951_resize

 

Ennél szebben nem is érhette volna véget ez a hajnali fotózásom, nagyon hálás voltam a természetnek, hogy ezzel kényeztetett. Remélem lesz még hasonló szerencsém a közeli jövőben is, rendíthetetlenül járom a Balaton partját továbbra is!

 

üdv,

M

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon

Acélkék és Narancs

A téli napkelte néha a színek olyan kavalkádjával ajándékoz meg minket, ami teljesen átírja bennünk a Balatoni hajnalokról rögzült képzetünket.

Erről a pontról még nem fényképeztem a Badacsonyt és a tanúhegyeket. Nagyon tetszik, hogy mennyire tömör, egységes csoportot alkotnak innen nézve.

IMG_9812_resize

Szerencsém volt, mert a víz éppen kezdett kiengedni a jégtől, de még a part közelében jégkása volt. Emiatt látszik a képeken ez a világosabb sáv, a jégen csillogó fény tette ilyenné és a hosszú expozíciók pedig selymessé.

A napkelte most kékes-hideg színekkel indult majd ahogy a nap közeledett a horizonthoz, szinte tűzbe borította a csodálatos hegy csoportomat! Meseszép volt élőben is annak ellenére, hogy -2 fok és viharos északi szél fagyasztotta az expo gombhoz a kezemet, valamint gondoskodott folyamatos vacogásomról.

IMG_9815_resize

A kompozíciókban hangsúlyossá tettem az acél strandoló lejárókat, mert a balatoni telekhez  hozzátartozik partra vetett mivoltuk…ha szépek, ha nem szeretjük őket.

IMG_9816_resize

 

(tech.: Canon 5D MK II +  17-40  L  F/4  +  70-200 F/2,8 L  IS USM  +  LEE 0,75 Grad SoftND  + 0,9 Grad SoftND)

üdv,

M

 

 

Oldal tetejéreÜzenet küldéseOszd meg Facebookon
M o r e   i n f o